remény

Reményt remélek a reménytelenségemben

Tisztelettel írom ezt a hihetetlen, de igaznak minősülő történetet. Hogy esetleg másnak is reményt tudjak adni, aki ilyen cipőben jár, mint én.

Nem szeretnék ezzel senkit megbántani, senkit sem leszólni, csak egy kis „tanulságos” történet lesz, ez a mostani.

Erőt véve-reménykedve írtam már reménytelenségemben jó pár weborvos válaszol oldalra is, de sajnos ők sem tudtak levelem olvasása után megfelelő irányba terelgetni.

Nőgyógyászati probléma lehet vagy valami más terület? Ezért is gondoltam, hogy megírom e blogot, hátha valaki olyan is olvasná, aki esetleg jó tanáccsal tudna ellátni, mert csak olyan válaszokat kaptam a webdokiktól, hogy pszichológussal, vagy pszichiáterrel próbálkozhatnék először. De ez tény és való, hogy nem ilyen téren kellene neki  indulnom ismét, immár sokadjára, remélem utoljára.

Így a 3X-NÉL  nem így kellene szerintem lennie, nem hogy még NÁLAM.

Na, jó bevallom egy kis humort szerettem volna belevinni, hogy ne legyen annyira lehangoló majd a történetem. Hátha valakinek „átjött”.

Szóval, akkor következzen a nem túl tömör történetem:

Hormon problémáim miatt gyerekkorban kaptam magas hormontartalmú fogamzásgátló tablettát, ez rendbe is tette a rendszertelen menzesz problémámat anno.

Aztán az évek múltával a másfajta gyógyszeres fogamzásgátlást abbahagyva (majdcsak szeretnék teherbe esni, és nem tesz jót a szervezetnek, valamint a súlygyarapodás miatt) előjöttek kb. 2010 óta a problémáim, ami:

Kezdődött azzal, hogy nőgyógyászati bajokra gondolva elmentem magánrendelésre (attól kezdve arra jártam egy darabig), de problémámon nem segítve, belefáradtam mind anyagilag, mind pedig lelkileg…is. Kis szünet után ismét erőt vettem, és megint neki indultam…

Voltam nőgyógyászati vizsgálatok után (csak pár példát említve: hasi- és hüvelyi ultrahangon, vérvételen, szűréseken…stb.) : belgyógyásztól kezdve (végbéltükrözés), fogászati panorama rtg-en, fogászaton, ideggyógyászaton, urológusnál…stb. De eredménytelenül. „A remény hal meg utoljára.” mondástól felbuzdulva folytattam tovább a rohangászást egyik orvostól a másikig, nem sajnálva időt, pénzt… gondolván, hogy csak az egészségemről van szó. Ezek után is mindhiába…

Még mindig van kedvem azért viccelődni is. Említhetném: „A remény hal megdöglött.”  :D

2010-től kisebb-nagyobb kiesésekkel, járom az orvosokat. Akkor ugyanis félrekezeltek-amitől gombásodást kaptam (antibiotikumok és sok kúp miatt

/ami után nem kaptam helyreállító gyógyszert, később másik orvosnál ugyanilyen kúp használata után igen/,

 azt mondták).

Mindig visszatérő gombásodás miatt (amit nem partnertől kaptam el, ezt közölték) injekció-kúrára jártam (nőgyógyász). De csak visszatért mindig. Váltottam orvost, aki aztán mindezeket helyrehozta (legalábbis egy darabig, azt hittem rendben vagyok) jó sok idő alatt (kb. fél évbe telt).

Aztán egy idő után szomorúan tapasztaltam megint, hogy visszatért és már kirepedezettséggel társulva, ha nem lenne magában is elég baj és kellemetlen. Ez iszonyú fájdalmakkal járt, senkinek sem kívánnám. Szokás mondani, hogy az ellenségemnek sem. Hát így vagyok ezzel én is, egyet értek azzal, aki kitalálta.

Már a sok gyógyszer, injekció és miegymás után, nem tudott mit kitalálni a nőgyógyászom, ekkor ajánlotta fel, hogy próbáljak meg szénhidrátmentes-diétát csinálni, majd csak lesz valami. Ez sem volt hatásos...Mégiscsak visszatért pár hónap múlva a problémám, visszamentem az orvoshoz, mire ő azt mondta, hogy nem tud velem mit kezdeni, nem tud már mit felírni, ez korral jár…stb. majd ha szülök egy gyermeket, az rendbe hozhatja. Ezt már hallottam jó pár embertől jótanácsként! A remény itt megint elveszett valahol a sűrű ködben, úgymond, pont jó ködös volt az idő is pechemre. :D

Immár megint reménykedve de mostmár lelkileg összetörve ezek után felkerestem egy másik nőgyógyászt, aki szakrendelésen (szépen „lenyúlt” egy alkalommal, nem kis összeggel lettem rövidebb, még jó hogy pont emiatt hagytam ott a magánrendeléseket) fogadott és megbeszéltük a problémámat, ő volt egyébként az első aki tényleg meghallgatott. Meg is hallgathatott annyiért mondjuk. De mindenki utólag otthon okos, hogy mi is lett volna a teendő ilyen helyzetben.

 Meg akart műteni, azért, mert úgy vélte, hogy egy ér van a hüvelyem falán és azért vérzek mindig a két menzesz között is (szintén évekről beszélünk), amikor legközelebb visszamentem a gyógyszer beszedése után, amit felírt (mert a hólyagomban sok volt a lerakódás, és szétmarta a méhnyak-szájamat a szivárgó vizelet), és ezek után vizsgálat nélkül közölte, hogy nincs semmi bajom, most már minden rendben és ő nem tud már mit kezdeni velem(ismét a blablabla)…  Se probléma megoldva, sem pedig műtét.

És még ez hagyján is, ugyanis most jön a fekete leves: Úgy beszélt velem, mintha a száján köpött volna ki. Még én éreztem magam kellemetlenül, mert nyilvánosság előtt történt az eset. Ezért is szerettem volna ezt a blogot megírni, mert olyan kellemetlen, szégyen helyzetben még sosem voltam. Tehát nem az Egészségügy becsmérlése a cél, csak az hogy még ezek után is él bennem a remény, hogy valami megoldás születhet a problémámra.

Ezután nem volt mit tennem, megint felkerestem egy másik orvost, már teljes reménytelenségemben és elkeseredettségemben ezek után ismét magánrendelésen (nem érdekelt hogy fizetnem kell, csak legyen végre valami remény). Azért is magán, mert gondoltam ezek után mindegy, ígyis-úgyis fizetnem kell, akkor már úgy fizessek, hogy meg is kapom a kellő figyelmet, de mindhiába).

De erről már szót sem ejtenék, megint mi volt a vége…: elküldött Ca 125 vérvételre, ultrahangot is csináltatott magánrendelésen és csinált is szakrendelésén soron kívül (ott nem ismert meg, és nem tudta miről van szó, pedig 2 nap távlatról van szó), és azt mondta, hogy a szakrendelésén majd legközelebb találkozunk, amikor megyek a vizsgálatokra és még ott szeretne valami vizsgálatot is megcsinálni, meg majd cukorterhelésre is elküld, és ha még mindig nem talál semmit, akkor megnézi, hogy nem máj vagy lép probléma lehet a háttérben (ennél a pontnál villant fel valamicske reménysugár), de aztán mindig úgymond lerázott valahogy, hogy ő most nem ér rá, ő most beteg, majd hívjam ekkor, da akkor ő pont műtőben volt, majd hívjam akkor… tehát megint elvesztettem a reményt, már számolni sem tudom, hanyadjára.

Így nem tudom még az eredményét a vizsgálatomnak a mai napig sem, mert nem érem el (még nem tudtam visszamenni a magánrendelésére, hátha ott el tudom csípni, ami megint nem kis összeg lenne ezek után gondolom megint a semmiért).  Pedig bizakodóan álltam a helyzethez, mert már legalább vitte volna tovább a vizsgálatokat, persze ezek szerint csak elmondva hangzott jól, mert nem tart sehol az ügy… Így jutottam el idáig, hogy ide írjak!

De azért még elég mélyen él bennem a remény kis szikrája.

Mára már annyira fáj a derekam, gerincem, alhasam, gyomrom, hogy már néha ülni, feküdni…stb. (sorolhatnám) sem jó. Jóformán írhatom, hogy jó 1-2 éve szinte minden közben fáj, legfőképpen az alhasam, mindkét oldalon. Szó szerint értendő, hogy már minden közben sajnos (sőt párom sajnálatára is). Kísérve a két menzesz közötti barnás „zacc szerű” pecsételéssel, vérzéssel. Hol alábbhagy, hol pedig felerősödik. (Ezért is gondoltam, hogy nőgyógyászati problémám lehet. De azt mondták a vizsgálatokon, hogy nyugodjak meg, nem azon a téren van baj.) Amikor elmegyek a rendelésre (áttérve a szakrendelésre, gondolván, ha fizetek sem kapok megoldást, akkor miért fizetnék –annyit/ugyanis csak viszek valami kis „muníciót”/- érte), és mondom a problémámat (azaz csak mondanám, mert szóhoz sem hagynak jutni, mondván majd ők kérdeznek), csak néznek rám, hogy ha nincs semmi bajom, minden lelet arra mutat, akkor minek megyek megint!? Ugyanis nekem nem lehet semmi bajom, mert…: fiatal vagyok, nem csak beképzelem-e, nem idegi alapon van-e…stb. Jut eszembe: legutóbbi diagnózis, csak valami velem született rendellenességről lehet szó. Gondoltam, ja persze, 30 évig csak rejtőzködött biztos, mert szégyenlős volt. :D

Nem javasolják milyen szakorvoshoz forduljak még. Ezek után hova menjek, főleg aki meg is hallgat? Hátha valakinek eszébe jut valami megoldásféle, vagy javaslat, hogy honnan sugározhat ez az egész fájdalom, vagy minek a tünetei lehetnek ezek?!  Mert épp ésszel gondolkozva csak sugározhat valahonnan, valami miatt.

Apropó tünetek, mivel több is van még:

-Fog rohamos romlása

-Hajhullás, korpásodás, zsírosodás, hirtelen őszülés – olykor ez mind egyszerre is. Sőt észleltem mostanában kipattogzást is a fejbőrön.

-Folyamatos alhasi és gyomorfájás (Tüsszentéskor, hirtelen guggolásból felállásnál, nyomódás hatására, együttlétkor (+vérzés)

-Folyás, vérrel együtt (olykor még sebesedik is)

-Derék, mell fájdalom (menzeszen kívül is pedig eddig nem volt jellemző)

-Erőlködéskor felerősödnek a tünetek (kétbetűsben)

-Szívnyilallás, mellkas elnehezülés, erős (szagos) izzadás

Akkor most idegi, hormonális, talán korábbi betegség szövődménye vagy valami ilyesmi betegségre gondolhatok talán? Így vívódom magamban. Az interneten már nem olvasgatok utána, nehogy véletlenül még produkáljam még a valótlant is.  Ugyanis azt mind tudjuk, hogy ha az ember bele szeretné magát ásni a problémája megoldásába, akkor amiket olvas, azt már előbb utóbb kezdi beképzelni. Na, ez már nekem ezek után nem hiányzik, van már ígyis elég bajom. Nem kell még képzelődnöm is. Mert akkor annak tudjuk mi lenne a vége!? No, de ez már nem is ide tartozik. –Untattam már ígyis eleget a közönséget.

Még a végére annyit: Ezért is félek, hogy esetleg ha teherbe esnék (az lehet megoldaná a problémát), de tartok tőle, hogy pont ezek miatt a problémák miatt lenne valami baja a magzatnak (pedig már szeretnék teherbe esni így 30 évesen). Vagy pedig előbb próbáljak meg hormon miatt megint egy ideig fogamzásgátlót szedni, és azután próbálkozni a teherbeeséssel? Kétségeim vannak ugyanis, hogy ezek után egyáltalán lehet-e (mert egyre jobban ettől félek)!? Ez már csak a jövő titka marad.

Köszönöm ha sikerült végig olvasni eme történetet. Próbáltam kis humort is csempészni bele, hogy ne csak a rosszat kelljen ilyen hosszan olvasni.

Nem tudom, hogy egyedül vagyok-e ilyen problémával, mert még ilyenről nem hallottam…!?

Ezek leírása után már csak akkor megyek orvoshoz ha visznek… :P Már tényleg belefáradtam ebbe az egész hercehurcába. Már nincs ilyenekre szükségem. Majd lesz valami.

Mindenkinek minden jót kívánok. :D